Hétfőn első nap kicsit hamarabb érkeztem, mint nyolc óra (a hivatalos kezdés), és elég kínos volt a csönd, ahogy ott ültünk körülbelül tíz percig. Ezután csapatot építettünk egy kis ismerkedős játékkal, majd azon nyomban hozzáfogtunk a nemezeléshez. Mivel még soha nem csináltam ehhez hasonlót, nekem nagyon új volt, de szerintem belejöttem (lehet, hogy a foglalkozásvezetők nem így gondolták). Mondjuk, telefontokból a végére tintahal-szellem lett, de annak legalább aranyos… Második nap már reggel sem volt az a csönd, mint első nap: mindenki tevékenykedett valamivel, az is, akinek nem volt dolga. A délelőtti fő program a könyvkötés volt, ha jól emlékszem – hát azzal eléggé meggyűlt a bajom, még eléggé tapasztalatlan voltam benne. Délután kosarat fontunk, amitől teljesen elkápráztam, hiszen még ilyet sem csináltam eddig, de a legjobb a végeredményt látni, látni, hogy mikre lehetek képes… Szerdán a Néprajzi Múzeumba mentünk, ahol megnéztünk egy a régi szőnyegszövésről, szőnyegekről és népcsoportokról szóló kiállítást. Ez nagyon érdekes volt számomra, hiszen abszolút nem gondoltam volna, hogy micsoda hagyománya van ennek és hogy ez művészet volt akkoriban! Csütörtökön szőttünk délelőtt, kis tartókat, amire talán a legbüszkébb vagyok, olyan szép lett, persze voltak szebbek is (például a sokáig készülő süni), de nekem tetszett. Az utolsó napon a tűzzománc volt a főszerepben. Nagyon fura volt ez az eljárás, meg az égetés, meg úgy az egész dolog, de végül is ebből is nagyon szép dolgokat lehet kisütni:).
Nagyon örülök, hogy elmentem idén ebbe a táborba, hiszen nemcsak egy csomó hasznos kézműves dolgot csinálhattam (amiből rájöttem, hogy nem vagyok annyira kétbalkéz), hanem megtudtam, miből készül a hupikéktörpikék fagyi, ISZONYAT sok viccel bővült a szótáram, és most már tudok élethű csótányhangot adni (ja, és fejlesztettem a tudásom a „gyilkolás” művészetében is)… De ezeket csak azok érthetik, akik ott voltak!
A beszámolót Oláh Eszter (9.a) készítette.
A tábort idén harmadik alkalommal tartottuk meg a könyvtárban. Segítségemre voltak Mokos Katalin és Faragó Anikó szülőtársaim. Az iskola alapítványának támogatásával ipaművészeket is hívhattunk: a nemezelést Kovács Gabriella és Monostori Judit, a tűzzománcot Siklósi Eszter és Takács Judit vezette.
