Farkas Ágival (10.d) és testvérével, Bogival (8.a) május végén Gyimesfelsőlokon jártunk a kicsengetésen.
Aki megnézte Lisztes László fotóit áprilisban a második emeleten, az értheti, miről van szó: a kicsengetés a ballagási ünnepség a gyimesfelsőloki magyar gimnáziumban. Különleges módon, lovasfelvonulással kezdődik, amelyen részt vesz az iskola összes diákja és tanára, ki lovon, ki szekéren, népdalokat énekelve vonul végig a falun. Mindannyian a saját népviseletükben: csíki székely, gyimesi és moldvai csángó magyar fiatalok szemet gyönyörködtető és szívet melengető fesztiválja ez. Majd – katolikus iskola lévén – szentmise következik, és a harmadik órában zajlik az a fajta ballagás, amit mi Gödöllőn ismerünk.
Sokan kérdezték, hogyan is kerültünk mi oda. Nos, meglepetésként ért bennünket a meghívás, de az indulást annál inkább vártuk. Ági és Bogi jutalomként kapta ezt az utat. Az említett fotókiállítás megnyitóján pásztorfurulyán csángó dallamokat fújtak, és játékuk annyira tetszett a kiállítás szervezőinek, hogy meghívták a lányokat az idei kicsengetésre. Én pedig könyvtáros-tanárként felajánlottam, hogy pályázok a Kölcsey Alapítványhoz a gyimesfelsőloki iskolai könyvtár támogatására. Így lettem a lányok kísérőtanára, s egyben alkalmam nyílt személyesen megbeszélni a gyimesi kolléganővel a pályázat részleteit. Az ő kérése alapján a Kölcsey Alapítvány kedvező döntése esetén elsősorban szakmai tankönyveket fogunk vásárolni a frissen indult gyimesi szakiskolai képzés számára.
Gyimesben járni – csoda!
Vannak nevezetes és népszerű utak, zarándok útvonalak, amelyekre azért indulnak emberek, sokan, mert változni, változtatni szeretnének. Én Gyimest is így éltem meg. Zarándoklatként. Kívánom mindenkinek, hogy életében eljusson oda egyszer. Milyen élmények indíthatták el bennem a fontos folyamatokat? – nem könnyű szavakba önteni. Először is maga a lélegzetelállítóan szép táj, amelynek nézésével nem tudtam betelni. Gyimesben tapasztaltam először, és éppen a kiskamasz iskolások önkéntelen viselkedésében, mit jelent küzdeni a magyarságért, vélt vagy valós veszéllyel szemben. Tanultam életbölcsességet Piroskától, a kollégium szakácsnőjétől, aki a szabadnapján is szeretettel főzte nekünk az ebédet. Hálás szívvel gondolok Berszán Lajos atyára, aki a magyar iskola alapítója és lelke, akit a legfiatalabbtól a legidősebbig mindenki Papbácsi-nak szólít – az ő asztalánál vendégeskedtünk, s hallgathattuk bölcs és színes példázatait. Bárcsak hallgathatnánk máskor is! Büszkeséggel töltött el, valahányszor a lányok furulyajátékát hallottam: a Papbácsinak szóló házikoncerten; a fogadóban a helyiek elismerését kivívó flashmobon; amikor a felvonuláson a helyi gyerekek nótázását kísérték a hangszerrel. Örömmel tölt el az is, hogy én voltam az „asszisztens” első videóklipjük készítésénél.
Az utazás szervezője és szponzora Tankó Károly, gyimesi gyökerű vállalkozó volt. Köszönöm Ági és Bogi nevében is, hogy lehetővé tette ezt a kirándulást számunkra! Bízom benne, hogy mindannyiunk szándékai megvalósulnak, és ki-ki a maga módján támogatni tudja a gyimesi magyarságot!
Vargáné Balogh Katalin
