Most csendes, majdnem üres, máskor oly zajos iskolánk. Annak a néhány gyereknek, aki itt van, filmet vetítünk. Van, akivel gyakorolunk. Van, akivel versenyre készülünk…”sztrájkot törünk”.
Mi tanárok itt vagyunk, ülünk a tanáriban, … nem jószándékunkból nem tanítunk ma. Szomorúan tesszük ezt, mert nem látunk rá más lehetőséget, hogy „hangot” adjunk a kéréseinknek. Szeretnénk korszerűbb, a XXI. század kihívásainak jobban megfelelő iskolát! Szeretnénk, ha tanítványaink kevésbé lennének leterheltek! Szeretnénk, ha megvalósulna a
a Civil Közoktatási Platform 12. pontja
ha elfogadnák PSZ követeléseit.
Kedves Szülők, Kedves Tanítványaink!
Köszönjük, hogy velünk vannak, velünk vagytok! – A szolidaritást, a süteményeket, a fagyit, a kockás esernyőt, diákjaink plakátjait. – Ez erőt ad ahhoz, hogy olyat tegyünk, amit egy tanár csak végső esetben választ: Nem tanítunk, … és akinek ezzel kellemetlenséget okoztunk, azoktól elnézést kérünk.
Tesszük mindezt azokért is, akik nem csatlakoztak, vagy nem csatlakozhattak hozzánk.
A ma nem tanító Törökös tanárok.
